Párizsban, Londonban és Budapesten is most kezdődik a fájdalom maratonja

Sajtóközlemény - Budapest, 2024.12.24

Ez az az időszak, amikor a táncművészek legalább annyi sérülést szereznek, mint a futballisták egy világbajnokság alatt – állítja Kovács Zsolt Vencel, a Béjart Ballet magyar táncosa, aki néhány napra látogatott haza Magyarországra. A művészt arról is kérdeztük, meg lehet-e szerettetni a műfajt azokkal, akik még sosem láttak egy karácsonyi, táncos előadást? 

A decemberi hónap szorosan összefonódott Csajkovszkij, A Diótörő darabjával.  ilyenkor a szülők szívesen viszik gyermekeiket egy balettelőadásra. A nagy népszerűségnek köszönhetően a jegyek minden évben hamar elfogynak, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a balettművészet, különösen ez a darab, nemcsak a múlt öröksége, hanem a mai kor közönségét is el tudja kápráztatni. Ezért én minden  szülőnek azt javaslom, hogy egyszer vigye el gyermekét egy ilyen karácsonyi előadásra. Mindez nem csak nagy élmény lehet a kicsik számára, hanem örökre meghatározhatja a tánckultúrához való viszonyukat is. 

A gyerekek szeretik a karácsonyi előadásokat, de mi a helyzet a táncosokkal? 

Ez a legkeményebb hónap a balerinák életében. Ilyenkor kell a legjobban figyelniük magukra, mert a napi két előadás nagyon igénybe veszi a szervezetüket. Amerikában ezt az időszakot különösen nagy figyelem övezi. A Washington Post egyszer azt írta "A diótörő"-ről, hogy ez a "fájdalom maratonja a táncosok számára. A legtöbb örömet a közönségtől ebben az ünnepi periódusban kapjuk, és sérüléseink jelentős részét is ebben az időszakban szerezzük". Ez az időszak legalább annyira igénybe veszi a művészek testét, mint magyar futballválogatottnak egy világbajnokság. 

Te szerepeltél A Diótörő valamelyik előadásában? 

7 éves koromban játszottam először egy ilyen karácsonyi darabban, azóta „diótörő – függő” vagyok. Bécsben és Szentpéterváron is tanultam balettozni, mindkét városban hatalmas kultusza van ennek a darabnak. Az osztrák és orosz szülők elitje kimondottan fontosnak tartja ,hogy megtanítsa a balett szeretetét a gyerekekkel. Ez volt az egyik oka, hogy ezekben a városokban kiemelten sok előadásunk volt. De ezt tapasztaltam Litvániában az első munkahelyemen is, ahol már-már a csilláron is lógtak, ha ezt a darabot játszottuk. 

Szerettél Vilniusban dolgozni? Ott az év fiatal táncosává is választottak néhány évvel ezelőtt.

Nagyon inspiratív volt a Litván Nemzeti Opera, mint munkahely. Kiváló a társulata. Viszont gyerekkorom óta szerettem volna kipróbálni magam a Béjart Balletben. Annak, hogy miért "csípődött" be nálam ez a társulat, viszonylag egyszerű oka van: még a Vaganova Akadémiára jártam Szentpétervárra, ahol a világhírű angol Maina Gielgud volt az egyik mentorom. Ő igazán elismert mester Kínától kezdve Ausztrálián át Olaszországig, mindenhol elismerik szakmai tudását. Ráadásul többször is meghívta Maurice Béjart vendégszerepelni a társulatába. Gielgud komoly szerepeket osztott rám az akadémián, ő volt az egyik, aki arra biztatott, hogy próbáljam ki magam a világ több színpadán. Ő „küldött” a Béjart társulatba is. Egyébként a magyar mesterek is ugyanezt javasolták nekem. Egyszer még Solymosi Tamás mesterrel, a Magyar Állami Operaház balettigazgatójával is beszéltem erről. Megnézett egy próbatáncon,  pontosabban, 2 héten át lehetőséget adott arra, hogy az operaház legjobbjaival gyakoroljak. Azért a világ más nagy színházaiban  csak egy-két órája van egy kezdő táncosnak hogy megmutassa, hogy mit tud az „állásinterjún”. Egyszóval, hihetetlen nagyvonalú volt velem az operaház szakmai vezetése. A második hét végén behívott magához a mester, láttam rajta, hogy töpreng valamin, majd azt javasolta, hogy először menjek világgá, tanuljak, gyűjtsek impulzusokat, aztán jöjjek haza.  18 éves voltam akkor, kimondottan szükségem volt az olyan Európa szinten elismert mester tanácsára, mint Solymosi Tamás. 

És azóta sokat tanultál? 

Lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de magyar viszonylatban én vagyok az egyik legképzettebb, legsokoldalúbb táncos a korosztályomban. Ez persze nem jelenti azt, hogy én vagyok a legjobb.  Sőt, nagyon sok technikásabb táncost ismerek itthon is. Mindenesetre olyan sok színpadon, olyan sok stílusban kipróbálhattam magam, hogy már talán elgondolkodhatnék azon is, hogy milyen formában adhatnám át a tapasztalataimat a nálam fiatalabbaknak. 

Mit jelent a „sok színpad” konkrétabban? 

Az idei fellépéseim számát hirtelen nem is tudnám megmondani, de turnéztam Franciaországban, Olaszországban, Németországban, hosszú időt töltöttem Kínában, Japánban és Brazíliában is. 

Ha már a Béjart Balletről beszélünk, 52 évig senkinek sem sikerült az a bravúr, ami neked. Előtted férfi táncosként csak Markó Ivánnak sikerült magyarként bejutnia a Béjart társulatba. Számodra ő jelent valamit? Példakép, inspiráció?  Tudsz rajta kívül példát mondani arra, hogy ki az, aki ezreket tud táncával befolyásolni manapság? 

Markó Iván őstehetség volt, aki nem csak a táncosoknak tudott példát mutatni kitartásból. Elsőre és másodikra is eltanácsolták a balettiskolából, csak harmadjára vették fel, ha jól tudom. Ráadásul nem akárhogy felvételizett a Béjart Balletbe sem. A mester - idő hiányában - egyáltalán nem volt nyitott arra, hogy fogadja őt akkor amikor a társulat Lengyelországban turnézott. Ő ennek ellenére a társulat próbatermében gyakorolt, edzett, mire végre megnézte őt Béjárt.  Persze, amikor meglátta, hogy táncol Markó, már el sem akarta engedni. Hihetetlen teljesítmény az övé, de jó példa arra is, hogy semmi sem lehetetlen, ha kitartó az ember. 

A mai táncosok közül kit érdemes megnéznünk, ha már túl vagyunk a diótörők
szezonján. Ki csinálhatna kedvet a fiatalabbaknak is ahhoz, hogy táncos előadásokra
járjanak?

 Természetesen ma is sok olyan művész dolgozik környezetünkben, akire felnézhetünk. Az egyik legbefolyásosabb táncos Roberto Bolle, az olasz legenda, akinek nincs olyan előadása, amelyre ne lehetne éppenkétszer annyi jegyet is eladni, mint amennyi ülőhely van abban a stadionban, ahol fellép. Ő egyébként nem csak a híres művész, de igazi influenszer is. Az Instagramon több mint egymillió ember követi oldalait. Itt nemcsak a táncról, de társadalmi kérdésekről is megosztja véleményét, kimondottan propagálja például az egészséges életmóddal kapcsolatos üzeneteket. Nem véletlenül említettem őt, Roberto Bolle idén a Béjart Ballet tagjaival is fellépett, természetesen minden előadásra hónapokkal a kezdés előtt elfogytak a  jegyek.  Vele közösen léptünk fel egy olasz zenei fesztiválon is, a Bolero egy részletét adtuk elő. Akkor 28 millió ember nézte a táncunkat a televíziós közvetítésnek köszönhetően. 

Roberto Bolle és Kovács Zsolt Vencel, a Sanremo Music Festival 2024. próbáján.

Ez a számadat azért rácáfol arra, hogy a balett manapság nem divatos művészeti ág, ugye?

Azt gondolom, ha valamit ennyien néznek a televízióban az nem lehet rossz. Csak sztereotípia, hogy a balett halott műfaj. A világon nagyon sok rajongója van ennek a művészeti ágnak. Aki nem hiszi, az próbáljon most jegyet venni a bécsi, a budapesti, esetleg a londoni operába A Diótörő című előadásra. Nem vagyok abban biztos, hogy a pótszékeken kívül talál magának egy jó helyet az ember.

Miért készült ez az interjú Kovács Zsolt Vencellel? 2024. decemberében ő volt az Egy csésze szeretet akció egyik nagykövete. Hogy pontosan mi is zajlott a jótékonysági kampányban, arról itt olvashat bővebben: Librarius.hu. 

A közleményben található fotók szabadon felhasználhatók. Kocsis Zoltán megjelöléssel. Ez alól csak  a Sanremo Music Festival 2024. kivétel, amely a "archív" megjelöléssel is használható.